Bábeli rengeteg: Tessék inkább törökül beszélni!

Manapság nem nehéz nyelvtanulást segítő anyagokhoz hozzájutni. Az elektronikus szótárak a másodperc töredéke alatt kisegítik az embert, az interneten könnyedén találunk idegen nyelvű filmeket vagy sorozatokat, és azért nyelvtani szabályokról szóló írások is akadnak. A közösségi oldalaknak köszönhetően pedig egyszerű kapcsolatot teremteni akár a világ másik felén élőkkel is. Furcsa belegondolni, hogy anno mindez nem állt rendelkezésünkre.

Angol szakos gimnáziumi hallgatóként hosszú órákat töltöttem egy-két oldalnyi szöveg lefordításával, és bizony az iskolatáskám is több kilós nyelvkönyvektől volt nehéz. Nem volt könnyű felkészülni a nyelvvizsgákra sem, és a suli révén csak egyszer-kétszer volt lehetőségem angol anyanyelvű emberekkel beszélgetni. De minden tanulással töltött perc megérte.

Törökországba költözve az első pár évben szinte kizárólag csak angolul kommunikáltam. A férjemmel máig angolul beszélünk. Néha még egy-két angolul tanulni akaró török tanítványom is akad.

Az utcán, műanyag zacskóból parfümöt áruló gyerekek is alapból angolul próbálnak leszólítani, de erre már nem is reagálok. Ugyanis drasztikus lépés megtételére szántam el magam. Igyekszem házon kívül bojkottálni az angolt, és akkor is törökül válaszolok, ha angolul kérdeznek. Persze azt is mindig kiemelem, hogy én Magyarországról jöttem, nehogy orosznak nézzenek.

De itt külföldiként törökül beszélni bizony nem könnyű! Mert sajnos sokan úgy gondolják, hogy a nyelvtudás (és persze hogy ki melyik egyetemről jön, milyen drága cipőt visel és mennyit keres) határozza meg, hogy ki mennyire kulturált. Így még akkor is sokan próbálkoznak velem angolul beszélgetni, amikor az én törököm az ő angoljuknál nyilvánvalóan és sokkal jobb. Ezt főleg akkor teszik, amikor más, angolul nem tudó személy is tartózkodik a környéken.

A közeli boltban dolgozó pénztáros például még mindig németül kezd el velem az időjárásról beszélgetni. Annak ellenére, hogy én már háromszor közöltem vele (törökül), hogy a gimnázium óta nem beszéltem egy szót sem németül, úgyhogy nem érdemes megerőltetnie magát. Én meg amúgy is magyar vagyok. És nem, nem beszélek angolul. Egy szót sem. Csak törökül. Merthogy az bizony egy nagyon szép nyelv, a németnél jobban is hangzik, és amúgy is Törökországban vagyunk.

Persze mindennek van egy másik oldala is. A szerencsésebb külföldieknek ugyanis nem is kell megerőltetniük magukat ahhoz, hogy a mindennapi életben elboldoguljanak. Itt mindenkit érdekel a távolról jövő. Alighogy elkezdesz egy mondatot, valaki más már be is fejezte helyetted, esetleg egy harmadik személy már hívja is az ismerőse ismerősét, hogy kisegítsen. Így nem csoda, hogy a csak pár évig itt élő külföldiek néhánya nem veszi a fáradságot arra, hogy megtanuljon törökül. Mert hát ez Törökország, itt lehetünk egy kicsit kényelmesebbek. 🙂