Minden kezdet nehéz: A nappalitól a nyelviskoláig

Amikor 2008 nyarán Törökországba érkeztem, még nem beszéltem a nyelvet, amit később volt szerencsém intézményi keretek között elsajátítani. És ez bizony nagy előny. Persze vannak olyanok, akik azt mondják, ha külföldön él az ember, akkor nem feltétlenül kell nyelviskolába járnia ahhoz, hogy gyorsan megtanulja a nyelvet, elég a helyiekkel társalogni vagy intenzíven TV-t nézni.

Mivel én nem vagyok az a társasági ember, így nem álltam le idegenekkel beszélgetni, és tartózkodtam az oly gyakori meghívások elfogadásától is. Mint később kiderült, ezt jól tettem, hiszen akkoriban fogalmam sem volt a kulturális és gesztusbeli különbségekről. Vagy épp arról, hogy az itteniek sokszor nem csak a családjukkal, de a szomszédsággal és a barátokkal is szimbiózisban élnek. Erről nagyon sokat tudnék mesélni, és ígérem, hogy majd fogok is…

Az életfogytig tartó tanulásról: Sprehen zi dajcs?

A Nagy Utazás facebook oldalán már régebben beígértem egy pár írást a nyelvtanulásról és a nyelviskolás élményeimről. Ezeket jobb-későn-mint-soha alapon az elkövetkezendő hónapokban szépen lassan közkinccsé fogom tenni. Szóval vágjunk is bele!

Majdnem egy év (heti 5 napos) nyelviskolába járás és közel 5 hónap várakozás után nemrégen végre a kezembe vehettem az Ankarai Egyetem által kiállított felsőfokú török nyelvvizsga bizonyítványomat, ami a kinézetét tekintve leginkább az általános iskolában kapott okleveleimre hasonlít. Persze ha nyelvtanulásról van szó, amúgy sem a papír, hanem a tudás a lényeg.

Mivel a vizsgán tanár (akarva akaratlanul) tulajdonképpen a szánkba rágta a teszt helyes megoldásait, az nem volt valami nehéz, az ahhoz vezető út viszont annál inkább. De a török nyelvvel és a nyelviskolával való kapcsolatomról majd egy kicsit később ejtek szót.

Nyelvtanulással töltöm az idei nyarat

Hétfőn elkezdtem a felsőfokú török nyelvvizsgára felkészítő tanfolyamot az Ankarai Egyetem TÖMER elnevezésű iskolájában. Az első két hétben az osztályvezető és egy jó fej nő fogja tartani az órákat. De mivel az utóbbi már készül a jól megérdemelt nyaralására, valószínűleg kapunk egy harmadik tanárt is az utolsó két hétre. Ez a leosztás persze szeptember végéig minden hónapban változni fog.

Az új könyveim szép narancssárgák, és egy CD is tartozik hozzájuk. Elsőre és másodikra sikerült egy üres CD-t kifognom, de harmadjára már nem volt gond. Azt is örömmel láttam, hogy az sok olvasásos feladat mellett egy-két vers is helyett kapott a kiadványokban.

Úgy tűnik a hármas szám meghatározó része lesz az életemnek az elkövetkezendő hónapokban. Az osztályomban rajtam kívül csupán hárman vannak: a volt kongói államfő egyik unokája, egy iráni egyetemista lány és egy fiatal koreai fiú. Azt még nem tudni, hogy az alacsony hallgatói létszám miatt eltolódik-e a tanfolyam kezdete, de az biztos, hogy ezt a nyarat a török nyelvtudásom csiszolásával fogom tölteni. Majd meglátjuk, hogy ebből mi fog kisülni.

Ha te is szeretnéd megosztani a nyelvtanulással, iskolákkal és török könyvekkel kapcsolatos tapasztalataidat, vagy van egy-két kérdésed, nyugodtan hagyj egy hozzászólást ez alatt a bejegyzés alatt.

Nincs kedved holnap inkább mellém ülni?

A múlt héten sikeresen letettem a középfokú török nyelvvizsgát. Mit mondjak, nem volt könnyű, csak 93 pontot szereztem. 🙂 Picit furcsa volt 4 hónap után elválni az osztálytársaktól és a tanároktól. Remélem, nemsokára lesz alkalmam visszatérni a felsőfokú tanfolyamra.

Több Törökországban élő ismerősömtől hallottam, hogy elég homogén osztályban tanultak a nyelviskolájukban, általában az arabok voltak többségben. Én nem panaszkodom, mert eddig voltak kóreai, kínai, ukrán, orosz, iraki, azeri, boszniai, afgán, palesztín, amerikai, ausztrál, német és algériai osztálytársaim. Máig hihetetlen számomra, hogy ilyen sok, különböző kultúrájú emberrel volt és van szerencsém megismerkedni. Kívánom, hogy ez minél több embernek megadasson.

Veled mi a helyzet? Szeretnél pár dolgot megtanulni törökül, de nem találsz megfelelő útiszótárt? Nem vagy biztos a kiejtésedben? Feladatokat keresel? Vess egy pillantást a blogon található nyelvleckékre. Vagy fordulj hozzám bizalommal, számlaképes vagyok és szoktam órákat adni.

Nehezedik az iskolatáska: Az Ankarai Egyetem török nyelvvizsgájáról

Örömhír! Múlt hét csütörtökön és pénteken sikeresen letudtam a középfokú török nyelvvizsga előtti utolsó megmérettetést a nyelviskolában, azaz félúton vagyok.

Az Ankarai Egyetem TÖMER nevű nyelviskolájában minden szinthez (kezdő, haladó és felső) tartozik egy-egy könyv és munkafüzet, valamint és négy-négy tanfolyam. Egy ilyen tanfolyam 4 egy vagy 8 hétig tart, attól függően, hogy milyen gyakran tud menni az ember. Az adott szinthez tartozó első és második két kurzus befejezése után pedig vizsgázni kell.
A tanulótársak és a tanárok mindeközben folyamatosan változnak. Volt olyan is, hogy az egy hónap alatt négy különböző tanár tartott órát az osztályomnak.

Természetesen nem kötelező az összes tanfolyamot egyhuzamban elvégezni, lehet szünetet is tartani, vagy csak vizsgázni menni. És ha az sikeresen átmegy a szintfelmérő teszten valaki, akkor szintet is ugorhat.

Nemsokára fogsz majd nyelvvizsga feladatokat is találni a blogomon. Az írásbelit és a szóbelit két különböző napon szokták tartani, általában egymás után. Mindegyik két részből áll, melyek egyenként egy órásak. Nem lehet közben szótárt használni.

Az írásbeli vizsgán van feladatmegoldás, ahol ki kell választani a helyes választ a felsoroltak közül. Ezen kívül kell egy adott témáról fogalmazást írni. A szóbeli részen  van egy párbeszéd egy másik vizsgázóval, valamint egy megadott témáról kell egy pár kérdés alapján véleményt mondani, miközben a vizsgáztatóval beszél az ember.

 

Gabona, élesztő és cukor: Frissítő helyzetjelentés

Szomorúan jelentem, hogy az élet kegyetlenül megfosztott attól az osztálytársamtól, aki oly nagylelkűen nyújtott érdekes vizuális szórakoztatást. Mivel B. és húga azerbajdzsáni (ahol az oroszon kívül egy török nyelvjárás a hivatalos nyelv), gyorsan haladnak a tanulással, és átkértek magukat egy felsőbb osztályba.

Azért nem panaszkodom, minden nap tartogat valami érdekességet. Szerdán például arra jöttem rá, hogy különös képességem van az anyai érzések felébresztésére számomra ismeretlen emberekben. Gyorsan tálaltam magamnak egy algériai pótanyukát az osztályban.

A tanulás most már nem okoz különösebb problémát, csak egy kényelmes fotel meg egy strapabíró hátsórész kell hozzá, és hát szerencsére errefelé mindkettőből akad. Azért néha nem árt egy-két pohár frissítő fahéjas boza, ami egy krémes, bulgurból készített, tipikusan közép-keleti ital. A receptet alább megtalálod.

Boza bulgurból és rizsből

Hozzávalók:

• 120 g bulgur
• 30 g rizs
• 2,4 liter víz
• 225 g kristálycukor
• 1/2 teáskanál friss élesztő
• 1 teáskanál fahéj

Elkészítés:

Az alaposan megmosott bulgurt és a rizst tegyük egy edénybe, majd öntsük fel vízzel és áztassuk be éjszakára. Másnap forraljuk fel a keveréket, majd (lecsökkentve a tűzhely hőmérsékletét) hagyjuk 2-3 órán át gyöngyözve főni. Közben folyamatosan pótoljuk az elfőtt vizet, amíg a bulgur és a rizsszemek szét nem esnek.

A szétfőtt gabonamasszát préseljük át egy szitán, hogy finom pürévé váljon. A pürét azután tegyük vissza a lábosba és adjunk hozzá cukrot, majd folyamatosan kevergetve hagyjuk, hogy felforrjon. Így főzzük 2-3 percig. Ezután a tűzhelyről levéve, hagyjuk kihűlni.

Az élesztőt keverjük össze 1-2 evőkanál langyos vízzel és egy csipetnyi cukorral. Várjunk egy kicsit, amíg a széndioxidtól buborékos nem lesz a folyadék felszíne. Ezután az élesztőt adjuk a cukros bulgur- és rizspüréhez, majd legkevesebb nyolc órán át gézzel letakarva hagyjuk, hogy a boza fermentálódjon. (A javasolt fermentációs idő igen eltérő lehet, és néhány órától, akár három napig is terjedhet.)

A felszínen szaporodó buborékok is jelzik, hogy a boza elkészült. Ezután a kész bozát pohárba öntve, őrölt fahéjjal megszórve tálalhatjuk. Adhatunk hozzá pirított csicseriborsót is.

Recept forrása: Food & wine.

Törökországi diákélet: Első nap a nyelviskolában

Úgy érzem magam, mint egy narancs, amit hideg vízben megmostak, majd apró darabokra vagdaltak és eltettek lekvárnak. Több hónapnyi semmittevés után ma sikeresen végigküzdöttem magam az Ankarai Egyetem középfokú török nyelvvizsgájára felkészítő tanfolyam (TÖMER) első napján.

És ha ez még nem lett volna elég, az egyik azeri osztálytársam úgy döntött, hogy ma közszemlére teszi a dupla D-s dekoltázsát, ami még most is a lelki szemeim előtt lebeg. Kíváncsi vagyok, hogy vajon mit tartogat a következő négy hónap.