Az előítéletekről: „Itt nem szívesen szólalok meg az anyanyelvemen”

Törökül tanuláskor nagy előnyt jelent, hogy tudok angolul, és órák után az osztálytársakkal is sokáig ezt a nyelvet használtuk. Mindezek ellenére eléggé meglepődtem, amikor az egyik orosz ismerősöm kijelentette, hogy ő nem szívesen szólal meg az anyanyelvén, inkább mindig az angolt használja.

Akkor még csak egy pár hónapja éltem Ankarában, így nem nagyon értettem, mit akart ezzel mondani. Aztán kirakat nézegetés közben beavatott egy-két dologba.

Bár kedves barátnőm cégvezetői beosztásban dolgozott, csinos orosz lány lévén sokszor találkozott előítéletekkel az itt tartózkodása alatt. Törökországban ugyanis van egy bizonyos, széles körben elterjedt tévhit. Még az egyetemet végzett, több országot megjárt, tanult emberektől is lehet hallani a következő mondatot: “Biztos te is tudod, hogy a külföldi lányok mennyire könnyűvérűek.”

Ennek a tévhitnek több oka is van. Először is, Törökországban máshogy értelmeznek egy puszit, mosolyt vagy hosszabb pillantást. Másodszor, az itteni utcasarkokon dolgozó hölgyek többsége bevándorló, legtöbbjük épp Oroszországból.

Ez nem a véletlen műve, hiszen ha a helyi lányok olyasmit csinálnak, amivel rossz hírét kelthetik a családnak, akkor azt bizony a rokonok sokszor nem veszik túl jó néven. Ez persze nem akadályozza meg néhányukat abban, hogy például bikinis képeket csatoljanak az önéletrajzukhoz, mikor egy titkárnői állásra jelentkeznek… 🙂

Filmekről és tevékről: Törökországgal kapcsolatos tévhitek

Meg kell mondjam, hihetetlenül jó érzéssel tölt el, hogy már értem és élvezni is tudom a török filmeket és szappanoperákat. Bár a sorozatok majdnem mindig hidegen hagynak, a legújabb filmalkotásokat azért igyekszem követni.

Annak ellenére, hogy a török humor kicsit különbözik attól, amihez hozzá vagyok szokva, azért nekem is tetszettek például Cem Yılmaz filmjei. Az ezekben helyet kapó szarkazmus arra is ráébresztett, hogy még mindig milyen sok, Törökországgal kapcsolatos tévhit él a nyugatabbra élőkben.

Itt élő honfitársaimmal például azon tanakodtunk a minap, hogy vajon vannak-e egyáltalán tevék Törökországban. Az ország fővárosában élve nekem sajnos egyáltalán nincs lehetőségem tevegelésre, úgyhogy tartottam egy kis közvélemény-kutatást.

Bár Dalma a Kelet-Törökországban fekvő Dıyarbakırban lakik, sokat kellett utazgatnia ahhoz, hogy Göbekli Tepén végre megpillantson két békésen legelésző tevét. Az Isztambulban élő István Kapadokyán látott pár púpost, arról pedig már korábban hallottam, hogy a déli nyaralókörzetek is importáltak egy pár állatot Afrikából, hogy kielégítsék az országba érkező turisták igényeit. Nem hiába világhíres a török vendégszeretet. 🙂 (A tevés kép Dalma blogjáról van)