Macskák a mecsetben – képgaléria

Az alábbi fényképek az isztambuli Aziz Mahmud Hüdayi Mecsetben készültek Arif Hudaverdi Yaman jóvoltából, aki az Anadolu Hírügynökségnél dolgozik. A mecset arról lett ismert, hogy az azt vezető imám megnyitotta kapuit a kóbor macskák előtt. A képek tanulsága szerint ezt az ott imádkozó hívők sem vették rossz néven.

Kétszeres macskatulajdonosként teljes meggyőződéssel állítom, hogy az állatok közelsége jobbá és boldogabbá tesz minket. Mert nagyon jól tud esni például, amikor az ember reggel felébredve hanyatt fordul, és rögtön rámászik a mellkasára egy kis doromboló szőrgombóc.

A korábbi bejegyzéseim között találtok még több macskaságot.

Lapozz, ha szeretnél még több képet látni.

Tavaszi pillanatképek: Ankara, Törökország

Én személy szerint nagyon vártam már a tavaszt, mert sokkal könnyebb kiverni a csipát reggelenként a szememből, ha szikrázó napsütésre és madárcsicsergésre ébredek. És munka után hazafelé sétálva legalább tudok egy-két fényképet készíteni, mert még mindig fenn van a nap.

A jó időnek és a hosszabb nappaloknak persze nem csak én örülök. Egyre több embert látni kéz a kézben andalogni az utcákon esténként, és a belvárosi zöldövezetek is egész nap dugig vannak. Itt például a Hattyúk Parkjában üldögélő sokaságot csodálhatjátok meg.

Kerim Yavuz török festőről

Kerim Yavuz 1953-ban született Isztambulban. Gyermekként sok időt töltött az édesapja stúdiójában, aki a fiához hasonlóan autodidakta módon fedezte fel a festészet rejtelmeit. Kerim Yavuz az isztambuli vízművek alkalmazásában dolgozott egészen 1999-ig, amikor is nyugdíjazták. Azóta minden szabadidejét a Bayrampaşa kerületben lévő műtermében tölti, és csoportos kiállításokon vesz részt. A festő kedvelt témái az Isztambul utcáit rovó piros villamosok, és a tenger hullámaival egybeolvadó (vagy épp azokkal küzdő) utasszállító hajók.

Ankara madártávlatból

Gondoltam, megosztok egy-két nekem nagyon tetsző képet a külvárosi lakótelepek kockaházairól. A következő fotók december végén készültek Pisti jóvoltából, aki Judittal együtt már egy pár hónapja szorgalmasan jár hozzám török órákra. A képek alapján is jól látszik, 2011-ben gyönyörű, fehér karácsonyunk volt.

Az idei hó: Februári pillanatképek Ankarából

Az elmúlt napokban kb. öt embert láttam elcsúszni és/vagy elesni, beleértve jómagamat is. Ne aggódjatok, nem lett semmi bajom, szépen ki vannak párnázva a csontjaim. 🙂

Most megint hó alatt szuszog Ankara. Szerencsére mi nagyon jó helyen lakunk, gyalog is el tudunk intézni mindent. Sajnálom is az úton keresztbeforduló rutinos minibusz és taxi sofőröket, akik sehogy sem tudják megmászni a friss hóval borított emelkedőket, amiket én pár perc alatt örömittasan hódítok meg. El is tölt ilyenkor a büszkeség, és némi kárörvendés, hiszen itt általában nem a gyalogos, hanem az autós az úr.

Ha még több, borongós időben készített és enyhén homályos (de azért hangulatos) képre vágysz, akkor azokat alább megtalálod.

A babarózsaszín mecset

Ez téli napsugarakat is rabul ejtő, ezüst kupolákkal ellátott kis mecset a közeli piac mellett, egy katonai övezet szomszédságában foglal helyet. A hóval körbevett, halvány rózsaszínűre festett iszlám imahely szerintem egészen meseszerű látványt nyújt. Te mit gondolsz?

Kocatepe: A főváros legnagyobb mecsete

Nemrég nyakunkba vettük a várost a férjemmel, hogy ellátogassunk Ankara legnagyobb mecsetéhez. Ez a Kocatepe elnevezésű városrészben található, és akár gyalog is könnyen megközelíthető Kızılay vagy Tunalı felől. A hatalmas épületet körbejárva arra gondoltam, hogy milyen szerencsés is vagyok, hogy élőben meg tudom csodálni az iszlám építészet szépséges példáit. Így erőt vettem a lustaságomon és készítettem egy pár képet az otthoniaknak is. Fogadjátok szeretettel.

İzmir, Törökország: Egy megkésett utazási beszámoló

Mivel augusztus végéig suliba jártam, és szeptember elején a férjem munkahelye elvállalt egy új belsőépítészeti megbízást, sajnos nem volt lehetőségünk megejteni az idei nyaralásunkat. Azért így is sikerült kipihenni magunkat, és legalább nem égtünk le. Remélem, nemsokára lesz lehetőségünk leutazni a tengerpartra vagy felfedezni egyéb izgalmas törökországi helyeket. Addig is majd olvasgatom mások élményeit, és igyekszem azokból feltöltődni. Vagy átnézem a tavalyi nyaralásról készült képeket…

Tavaly nyáron volt szerencsénk 10 csodálatosan pihentető napot eltöltenünk egy İzmir-hez közeli kisvárosban az Égei-tenger partján. A helyet Sığacık-nak hívják, de az odalátogató turisták kedvéért manapság Teos néven is emlegetik. Az anyósunknál vendégeskedtünk, aki egy domb tetején fekvő villában lakik.

A szellő által felénk hozott sós, nedves és üdítő levegőt beszippantva reggelente könnyedén keltünk ki az ágyból, hogy a teraszról elénk terülő égszínkék tengert és a hajókkal zsúfolt kikötőt megpillantva vidáman és energikusan kezdjük a napot.

A reggelit általában az erkélyen költöttük el, ahonnan gyönyörű kilátás nyílt a közeli érintetlen erdőségekre, a környéken található tengerpartok egyikére és a domb alján elterülő farmokra.