Mindenhol jó, de a legjobb otthon

Alig hiszem el, hogy már több, mint másfél év telt el a legutóbbi, ramadánról szóló bejegyzésem megjelenése óta. Különos érzés visszagondolnom arra a napra, még most is kicsit beleremeg a gyomrom. Akkor még egy ankarai társasház harmadik emeletén, egy piros kanapén ülve pötyögtem a laptopomon. Emlékszem, hogy éppen a cukor ünnep zajlott. A környék csendes volt, de bennem viharok dúltak. Egyszerre voltam ideges és izgatott, nosztalgikus és bizakodó, szomorú és boldog.

2017 júniusában már több, mint fél éve készültem arra, hogy 9 év után visszaköltözzek Magyarországra. Terv szerint haladtam, szisztematikusan felszámolva a törökországi életemet. Addigra már elváltam, megírtam a felmondó levelemet, elkészítettem az önéletrajzomat, megcsináltattam a macskák útleveleit, és elkezdtem kiselejtezni a dolgaimat. De hátra volt még az adminisztráció és a hazaút megszervezése.

Arra készültem, hogy hátrahagyjam az otthonomat és hazaköltözzek.
Pedig nem volt ez mindig így.

Máig emlékszem arra az időszakra, amikor sehol nem találtam a helyem. Amikor semmi nem volt jó és minden fájt. Törökországban még nem sikerült beilleszkednem, de Magyarországra látogatva már idegennek éreztem magam. 

Igyekeztem minél hamarabb átlendülni ezen a kényelmetlen és elkeserítő helyzeten és egyéb elfoglaltságot keresni. Érdeklődéssel kezdtem figyelni a környezetemet, és azt, hogy az milyen hatással van rám. Kinyíltam a világ felé, az pedig belém költözött. Elfogadóbbá váltam. Aztán elmúlt az otthontalanság érzése, kiegyensúlyozottabb lettem, egyre könnyebben találtam meg másokkal a közös hangot.

Néha mindenki elveszettnek és magányosnak érzi magát. De ez csak egy átmeneti állapot. Ne keseredj el, ha nem találod a gyökereidet vagy ha úgy érzed, hogy senki nem ért meg. Ne várj, cselekedj. Beszélj magadhoz, hangosan. Senki más nem fog úgy megérteni, mint te. Állj a tükör elé, nézz a szemedbe. Fogd meg a kezed. Nem csak átvitt értelemben. Az ölelés akkor is jól esik, ha nem mástól jön. Nyugtasson a tudat, hogy ha a máshol nem is, de magadban mindig otthon leszel.

 

Ki nevet a végén?

A török cserediákok, sorozatok és éttermek szépen lassan begyűrűznek Magyarországra is, melynek következtében egyre jobban teret hódít a nyelv és kultúra. Tapasztalatom szerint ez ellentétes érzelmeket vált ki az otthoniakból. Egyesek örömmel nyugtázzák, hogy nem kell többé külföldre menni, hogy megtapasztalják a legendás török vendégszeretetet, mások pedig félnek attól, hogy a keleti ízekkel együtt beáramlik majd az iszlám vallás és látásmód is.

Ez a jelenség persze nem új keletű. A különböző gazdasági, katonai és politikai közösségekbe való belépés után a határok megnyíltak a többi tagállam lakosai előtt. Az internet elterjedése után ledőltek az információáramlás korlátai, még jobban elkezdtek keveredni a népek és kultúrák. Lehet azon vitatkozni, hogy ez jó vagy rossz, de ez nem változtat a tényen, hogy erőteljes külső beavatkozás nélkül az úgynevezett globalizáció folyamata megállíthatatlan. A mai világban pedig nagyon kevés olyan ország van, melynek vezetlői nem félnek bevállalni radikális lépéseket.

Megint állást keresek: Tippek és tanácsok munka után kutatóknak

Épp az imént kaptam egy hívást az indiai nagykövetségtől. Egyem a szívét a recepciósnak, szegény nagyon nehezen nyögte ki, hogy sikertelen volt a pályázatom. Kicsit meg is lepődött, amikor én kedélyesen megköszöntem a telefonhívást, és kifejeztem azt az örömöt, ami azáltal ért, hogy megismerhettem. Fő a professzionalizmus, hehe.

Hogy mi az oka annak, hogy megint állást keresek? Nem mintha nem szeretném a jelenlegi munkahelyemet, de az a helyzet, hogy mivel nincs szakmám, megragadtam a recepciós-asszisztensi munkakörben. Persze vannak szép kis terveim a jövőre nézve, de ezek megvalósításához még legalább két évre szükségem van. Addig is miért ne dolgoznék egy olyan helyen, ahonnan az emberek szeretnek nyugdíjba menni, ahol lehet előrelépni és fejlődni? Hiszen ki tudja, mit hoz a jövő – minden perc számít.

Én mindig is egy nagykövetségen vagy egy nemzetközi szervezetnél hajtottam az állásokat, épp ezért voltam évekig munkanélküli, vagy ahogyan azt errefelé mondani szokták, háztartásbeli.

Úgy gondolná az ember, hogy felsőfokú végzettség nélkül nehéz egy ilyen helyre bekerülni. Én meg azt mondom, hogy bármilyen diplomával nehéz, és igazából amúgy sem a papír, hanem a nyelv- és szaktudás számít. Ezt mi sem bizonyítja jobban, mint hogy több nagykövetségen is voltam már interjún, mindegyik megérne egy külön bejegyzést, ha érdekel benneteket, majd ezekről is írok.

Ulus, az ankarai óváros: Rémséges vagy szépséges?

A következő képek még nyár végén készültek, amikor is be kellett szereznünk egy pár háztartási cikket. Azt pedig minden ankarai jól tudja, hogy ha olcsó, lakásfelújításhoz szükséges anyagokra vagy méretre készült, egyedi bútorra vágyik az ember, akkor Ulus-ba kell menni. Van is itt tömeg hétvégenként!

Ulus Ankara legrégebbi része. A turisták általában az itteni múzeumok és a hatalmas piac miatt vetődnek erre a környékre. Ezen kívül akadnak itt szépen karbantartott, mutatós történelmi épületek vagy épp érdekes kinézetű, lepusztult házak is.

Az itt lakók többsége kedélyes és laza, viszont a tanulatlan emberek aránya a város többi részéhez képest elég magas. Ezért előfordulhat, hogy megbámulják a turistákat, esetleg beszólnak a rövid szoknyát vagy szűk ruhát viselőknek. Szóval érdemes betartani a Törökországban érvényes öltözködési szabályokat.

Gyönyörűen felújítva:

Öltözködési és viselkedési tanácsok: Mennyire van közel a kelet?

Nyilván mások is rájöttek már arra, hogy minél keletebbre megy az ember, annál inkább nyugatinak számít. Bár a Törökország nagyvárosaiban lakók életszemlélete és viselkedése közel áll a világ fejlettebb részén élőkéhez, a vérmérséklet közötti különbségek okozhatnak kisebb nehézségeket.

Kedves csinos magyar lányok és nők. Ne csodálkozzatok, ha a Közel-Keleten még a nők is megbámulnak titeket. Ne lepődjetek meg, hogy bár a mellettetek lévő helyi csaj rövidebb szoknyát visel, nektek fütyülnek, és rátok néznek rosszul. Az is előfordulhat, hogy a barátaid vagy a férjeid előtt kezdenek ki veletek, csupán azért, mert ti turisták vagytok.

Azt azért meg kell említenem, hogy a fentiek (egy-egy kínosan hosszú pillantást kivéve) velem soha nem fordultak elő, de volt szerencsém őket saját szemmel és füllel tapasztalni.

De nem kell megijedni, ha betartatok egy-két alapszabályt, akkor nem fog semmiféle kellemetlenség érni titeket a nyaralás során.

A tengerparton majdnem mindent szabad, nyugodtan elengedhetitek magatokat. Bár azért ott sem tanácsos a sötét utcákban és elhagyatott területeken megfelelő kíséret nélkül mászkálni.

Tanácsok és hasznos kifejezések vásárolgatáshoz

A jelenleg használatban lévő török líra kb. 120 magyar forintnak felel meg. Akkor se aggódjunk, ha a hazai valutát nem tudjuk rögtön átváltani lírára, a legtöbb helyen ugyanis szívesen fogadják az amerikai dollárt és az eurót is. Azért néha napján vessünk egy pillantást az árfolyamváltozásokra.

Egy törökországi kis boltban vagy bazárban árult termékek ára akár egyik percről a másikra változhat, ezért nem érdemes az árcédulák után kutatni. Ha komolyan fontolgatjuk a vásárlást, az eladóval való rövidebb-hosszabb párbeszéd elkerülhetetlen.