Amikor először jártam Törökországban, rögtön feltűnt, hogy nem nagyon vannak kukák az utcákon. A helyiek nyugodt szívvel dobálják az út mellé a szemetet, én meg sokszor több száz méteren át szorongatom az üres vizesüveget.
Ami a háztartási hulladék elszállítását illeti, azt is kényelmesen oldják meg Ankarában. A nap folyamán egy zacskóba gyűjtik a melléktermékeket, amit aztán a házmester felkap az ajtók mellől, és kitesz a járda szélére. A kupacok a vendéglátóhelyek mellett néha elérik a méteres magasságot is. Késő este aztán jönnek a kukások, hogy összeszedjék azokat. Ebben az időszakban lehet látni sok “gyűjtögetőt” is, akik az útszéli szemétdombokat vizsgálva műanyagra, papírra vagy épp kidobált bútorokra vadásznak.
Ennek a módszernek persze megvannak az árnyoldalai is. A szép nyári estéken például „rohadtul” erőteljes szag terjeng az utcákon, ami a szemét elszállítása után sem tűnik el nyomtalanul. A kupacokat sokszor feltúrják a kóbor állatok is. Azt sem árt észben tartani, hogy a Ankarában gyakoriak a csótányok és a rágcsálók.
Azért az is érdekelne, hogy hogyan működik a szemétszállítás Isztambulban, vidéken vagy a nyaralókörzetekben. Akinek van erről infója, nyugodtan hagyjon egy megjegyzést.
Nagy utazás 