A tegnapelőtti, talán picit nehezebben emészthető multikultis-migránsos írásom után ma egy könnyed kis sajtószemlével készültem, ami leginkább a törökül tudó olvasóknak lehet érdekes. Alább az utóbbi hónapokban a török sajtóban megjelent, Magyarországot bemutató cikkekből szemezgettem. Ezek száma egyébként megsokszorozódott azután, hogy bejelentették, hogy valószínűleg megtalálták Szulejmán szultán magyarországi temetkezési helyét.
A fenti cikk a Pegasus Fly török magazinban jelent meg 2016 januárjában. A többi képért kattints a bővebben gombra.
Arra gondoltam, hogy időről időre érdemes – és remélhetőleg érdekes – lenne beszámolnom olyan személyiségekről, akik meghatározó alakjai a mai modern török társadalomnak. Ebbe a kategóriába természetesen nemcsak azok az emberek tartoznak, akik tudatosan és aktívan tettek vagy tesznek valamit azért (esetleg éppen az ellen), hogy Törökország gazdaságpolitikailag eljusson arra a szintre, ahol most van; hanem azok is, akik mindeközben szórakoztatják a népet. Mint például Bülent Ersoy.
Bülent Ersoy egy erőteljes hanggal megáldott énekesnő, aki nem mellékesen férfinak született, mégpedig 1953-ban. A karrierje kezdetén még ilyen volt:
Tavaly decemberben megjelent róla egy írás az egyik világszerte híres internetes portál amerikai oldalán, amit itt elolvashatnak az angolul értők.
A cikk szerint a rajongói által Dívának becézett énekes(nő) egy angliai kórházban operáltatta magát nővé abban az időszakban, amikor ilyesmire Törökországban még gondolni sem mertek. Már ezelőtt is megjelent a nyilvánosság előtt női ruhában. Egy ilyen alkalommal valahogy előbukkant a melle (mellkasa?) is, ami után 45 napra börtönbe került közszeméremsértés vádjával. Az operáció után évekig külföldön élt és dolgozott, mindeközben pedig azért pereskedett a török kormánnyal, hogy hivatalosan is elfogadtassa magát nőként, és szabadon felléphessen a nagyközönség előtt.
Miután lezárult ez a viharos időszak, Bülent Ersoy visszatért szülőhazájába, és szépen lassan a mindennapi élet részévé vált. Beszélgetős müsorok vendége lett, minden nap más színpadon és TV csatornán bukkant fel.
Manapság egyébként így néz ki:
Személy szerint nem tartom rossz dolognak, hogy a Dívát nemcsak, hogy elfogadta a török társadalom, hanem szinte egyöntetűen rajong érte, azt viszont furcsának találom, hogy amíg a homoszexuálisokat a mai napig megbélyegzik és kiközösítik az ország nagy részén, Bülent Ersoy szerelmi életéről és legújabb fiatal jegyeseiről szinte minden pletykaműsor rendszeresen beszámol. Igaz, ami igaz, a hölgy dühkitöréseivel, híres emberekkel folytatott vitáival, kihívó sminkjeivel és ruháival, valamint pikáns történeteivel mindent megtesz azért, hogy folyamatosan a figyelem központjában legyen. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint a következő fénykép-összeállítás.
Ma azt ünnepeljük, hogy Mustafa Kemal Atatürk 1923. október 29-én köztársasággá nyilvánította Törökországot. E jeles nap alkalmából tematikus napot tart többek között a magyar Duna TV, melynek keretében törökös programok, dalok és vendégek épülnek be a műsorokba, illetve török idő szerint 15.25 és 17.25 között, 18.00 és 18.54 között, valamint 20.05 és 20.31 között vetítik azokat az anyagokat is, melyeket pár héttel ezelőtt itt forgattak Ankarában és Isztambulban. A Duna Tv adását a következő honlap szürke fejlécén az ÉLŐ gombra kattintva lehet követni: http://www.mediaklikk.hu/
Törökországban virágkorukat élik a hazai gyártású sorozatok. Manapság minden nagyobb adónak van legalább 5-10 szappanopera-szériája. Ennek köszönhetően egy pár hete ellepték a médiát az ősszel induló sorozatokat népszerűsítő kisfilmek. Ezekből (is) válogattam ki nektek egy párat ízelítőül, hogy lássátok, hogyan is mulat a török nép, legábbis hétköznap esténként.
Ustura Kemal (Penge Kemal)
Hallottatok már az oszmán pofonról? A hiedelem szerint anno úgy edzették a harcosokat, hogy gyerekkoruktól kezdve fákat kellett pofozgatniuk, hogy így megerősödve egyetlen legyintéssel be tudják törni az ellenfelük koponyáját. Nem tudom, hogy ebből mennyi igaz, mindenesetre ez a sorozat elég szórakoztatónak tűnik. Persze csak azok számára, akik nem vesznek mindent véresen komolyan.
A következőkben egy pár videót szeretnék veletek megosztani.
Ebben a szerintem jól sikerült reklámban egy török gyártmányú ablakot igyekeznek rásózni a hazaszerető emberekre. A klipben bemutatják az ország különböző pontjain egész évben fellelhető 4 évszakot, és az azokkal járó természeti szélsőségeket is kiálló terméket. A havas jeleneteket Kars-ban és Ardahan-ban forgatták, az esős pillanatok Rize-ből és Trabzon-ból valók, a szelet Foca-ban, Çeşme-ben és Bozcaada-ban kapták lencsevégre, a napsütést pedig Antalya-ban és Patara-ban örökítették meg. A nagyvárosi képek természetesen Isztambulban készültek.
Meg kell mondjam, hihetetlenül jó érzéssel tölt el, hogy már értem és élvezni is tudom a török filmeket és szappanoperákat. Bár a sorozatok majdnem mindig hidegen hagynak, a legújabb filmalkotásokat azért igyekszem követni.
Annak ellenére, hogy a török humor kicsit különbözik attól, amihez hozzá vagyok szokva, azért nekem is tetszettek például Cem Yılmaz filmjei. Az ezekben helyet kapó szarkazmus arra is ráébresztett, hogy még mindig milyen sok, Törökországgal kapcsolatos tévhit él a nyugatabbra élőkben.
Itt élő honfitársaimmal például azon tanakodtunk a minap, hogy vajon vannak-e egyáltalán tevék Törökországban. Az ország fővárosában élve nekem sajnos egyáltalán nincs lehetőségem tevegelésre, úgyhogy tartottam egy kis közvélemény-kutatást.
Bár Dalma a Kelet-Törökországban fekvő Dıyarbakırban lakik, sokat kellett utazgatnia ahhoz, hogy Göbekli Tepén végre megpillantson két békésen legelésző tevét. Az Isztambulban élő István Kapadokyán látott pár púpost, arról pedig már korábban hallottam, hogy a déli nyaralókörzetek is importáltak egy pár állatot Afrikából, hogy kielégítsék az országba érkező turisták igényeit. Nem hiába világhíres a török vendégszeretet. 🙂 (A tevés kép Dalma blogjáról van)
Azt tapasztaltam, hogy egy nemzet kultúrájáról, hagyományairól, életformájáról nagyon sok mindent meg lehet tudni a helyben készült sorozatokból, filmekből. Most, hogy Magyarországra is eljutottak a keletebben nagyon népszerű török szappanoperák, nem kell már repülőre pattannunk ahhoz, hogy szélesítsük a Törökországról kialakult általános képünket.
Bár én nem nagyon követem az itteni TV programokat, elnézve a színes díszleteket, csinos színésznőket és enyhén szélsőséges karaktereket, meg tudom érteni a sorozatfüggőket is. Arra pedig nagyon kíváncsi vagyok, hogy ti mit szűrtetek le a magyar csatornákon is futó Bosszú mindhalálig (Ezel) és Seherezádé (Binbir gece) című filmművészeti alkotásokról. 🙂
A helyi sorozatok fontos szerepet töltenek be az itteniek életében. És most nem csak a háziasszonyokra gondolok. Arra is láttam példát, hogy egy tehetős üzletember félbeszakított egy későre nyúlt munkahelyi megbeszélést, mert nem szeretett volna lemaradni a kedvenc sorozatának legújabb részéről.
Kedves hölgyeim és uraim, idén nyáron fontos történelmi pillanatnak leszünk tanúi itt, Törökországban. A hatalmon lévő kormány ugyanis elfogadta azt a rendeletet, ami lehetővé teszi, hogy a politikusok teljes mértékben meghatározzák és irányítsák a hétköznapi ember internet hozzáférését. Előre láthatóan különböző csomagokból kell majd választani. Minden csomaghoz tartozik egy „tiltott oldalak” listája, amit még nem hoztak nyilvánosságra. Így még nem lehet tudni, hogy végleg eltűnik-e a Törökországban oly gyakran korlátozott YouTube, Blogger vagy a török-angol hangos szótár.
Ez a hír bizony szélsőséges érzelmeket váltott ki a helyi és nemzetközi sajtóból. Egyesek szerint Törökország jó úton halad az alapvető emberi jogok eltiprása felé. Erre reagálva az illetékesek ellentmondó kijelentésekbe burkolóztak, és a közelgő választások megnyerése érdekében igyekeznek azt mondani, amit az emberek többsége hallani akar.