Tetőtől talpig: Amit kívülállóként a fejkendőkről tudni lehet

Amikor a facebook oldalamon megígértem nektek, hogy írni fogok a törökök öltözködési szokásairól, még nem tudatosult bennem, hogy mekkora fába vágtam a fejszémet. Aztán amikor másnap vetettem egy pillantást a fénykép-gyűjteményemre, már tudtam, hogy ez a téma megérdemel legalább három bejegyzést. A miniszoknyákon és a magas sarkú cipőkön már túl vagyunk, következzenek most a kendők. Hogy mi jön majd ezután? Hát a srácok!

A muzulmán világban nagyon különbözőképpen lehetnek „eltakarva” az utcára kimerészkedő hölgyek. Már, ha egyáltalán el vannak, hiszen az iszlám ezt nem követeli meg, csupán ajánlja. Nagyon leegyszerűsítve úgy fogalmaz a Korán, hogy ha jobb hívő akarsz lenni, akkor ne viselj az alakodat kihangsúlyozó ruhát, és nem árt eltakarni a hajadat, illetve a nyakadat sem. Ezt az útmutatást az emberek (illetve vallási vezetők) teljesen másképp értelmezik attól függően, hogy melyik országban élnek, és a vallás mely ágát gyakorolják. Hiszen a keresztény hithez hasonlóan az iszlám is egy gyűjtőfogalom.

Az egyik legbizarrabb kendő-típus egyébként a burka, amely tetőtől talpig elrejti a nőket, akik egy csipkesávon keresztül látnak ki. Ezt állítólag főleg Afganisztánban használják. Hát, ha ezt anno tudtam volna, akkor megkérdeztem volna azt a tucatnyi tizenéves afgán lányt és fiút, akivel együtt töltöttem egy hónapot a nyelviskolában. Ők nem viseltek semmilyen kendőt, viszont bömböltették a keleties dallamokat a telefonjukból és az osztályteremben hógolyóztak.

A burkán kívül van még többféle lepel-ruha, amely eltakarja az egész testet, és csak a szemet, illetve az arcot hagyja szabadon. Ezek közül a csadorról talán már ti is hallottatok.

Még mielőtt valaki megijedne, hogy hova is kerültem, elárulom, hogy én a fent említett öltözködési formák egyikét sem láttam még élőben, és a helyiek többsége is ódzkodik még a gondolattól is, hogy ilyesmit viseljen.

Én a főváros modernebb negyedében élek. Itt sok a külföldi, kevés a mecset, és a nők elenyésző százaléka hord kendőt (a férjem családjában például senki, mondjuk ők pont a város másik végén laknak). Ha saccolnom kéne, akkor azt mondanám, hogy itt talán minden 10. vagy 20. nő takarja el a haját. A fejkendő általában egy legalább fenék alattig érő, laza felsőrésszel párosul. Általában.

Számomra igen érdekes módon ugyanis némelyik fejkendős lány is előszeretettel visel iszonyúan magas sarkú cipőt és több kiló sminket. Itt például egy 21 éves hitoktató, aki egy házastárs-kereső műsorba jelentkezett. Mivel ő vállalta az arcát az adásban, ezért nem éreztem szükségét, hogy felismerhetetlenné tegyem.

Olyat is láttam már, hogy annyira szorosra húzta az övét egy fejkendőt viselő lány a már amúgy is szűk ballonkabátja felett, hogy levegőt is alig kapott. Ez csak azért furcsa, mert a vallásos nők elvileg azért választják a fejkendőt, (a Korán szerint a fejkendő tehát nem muszáj, csupán ajánlott), hogy ne a testiségükkel keltsék fel a körülöttük lévő férfiak figyelmét.

Ezzel valószínűleg a török köztársasági elnök felesége is tisztában van, de ez nem tartja vissza attól, hogy diplomáciai látogatásai alkalmával rendszeresen 15-20 cm-es sarokkal jelenjen meg. Mert szerinte az biztos modern és felettébb divatos, ami ugyebár elengedhetetlen, ha a brit uralkodóval találkozik az ember. Hayrünnisa Gül öltözködési stílusa egyébként világszerte erősen megosztja a közvéleményt – van, aki rajong érte, van, aki megveti. Neked hogy tetszik?

A kép forrása: Huffington Post.

Persze olyanok is vannak szép számmal, akik a kendőt nem vallási okok miatt, hanem egyszerűen a célszerűség kedvéért kötik fel, és nem zavarja őket, ha a hajuk kilátszik alóla.

Ebbe a kategóriába tartoznak a földeken (is) dolgozó vidéki asszonyok, de a nagyvárosokban élők közül is hordanak páran ilyen, rendszerint a nyak mögött lazán megkötött fejkendőt – főleg a takarítónők és a házmester-feleségek.

Itt, Ankarában minden emeletes ház pinceszintjén lakik egy házmester (törökül kapıcı), akinek az a munkája, hogy az épületben élők ügyes-bajos dolgaiban segítsen (villanyszámla befizetése, a reggeli újság, kenyér és tej megvétele), illetve az ő felelőssége a hátsó kert gondozása és egyéb, szaktudást nem igénylő karbantartási munkálatok.

Ezek, és személyes tapasztalataim alapján nyugodt szívvel vallom, hogy egy egyén szemérem-szintje nem függ sem a nemzetiségtől, sem az általa viselt ruháktól. A saját magunk és mások iránti tiszteletre való képesség személyre szabott, az vagy megvan valakiben, vagy nincs.

Ezért mindig arra törekszem, hogy ne általánosítsak, és igyekszem nem bedőlni annak a fránya látszatnak sem.

Búcsúzóul itt egy jópofa kép Noor blogjáról, aki a szíriai viseletekről készített egy illusztrációt. Ezek közül azokat válogattam ki, ami Törökországban is előfordulnak.