Magas sarok és kettős mérce: Törökországi divatmustra

Nemrég azt vettem észre a statisztikákban való turkáláskor, hogy valaki a „meztelen török lányok” kifejezésre rákeresve lyukadt ki a blogomnál. Gondolom a korábban leközölt címlap nem hagyja hidegen az effajta ínyencségre vágyó látogatókat, bonuszként pedig itt egy szaftos kis montázs szexi török hölgyekkel fűszerezve. Ennél többet már tényleg nem tehetek…

Hogy a témánál maradjak, azért az emberek többsége öltözködéskor itt is inkább a kényelmet és célszerűséget tartja szem előtt. Rengeteg stílus képviselői megtálalhatóak, a nyáron is fejkendőt és hosszú kabátot viselőktől az egész évben tűsarkúban és miniszoknyában tipegőkig. Emósokat és rockereket Ankarában viszont csak elvétve látni, legalábbis a mi környékünkön.

Ezzel a bejegyzéssel amúgy nem egy általános kép kialakítása a célom, hanem az, hogy egy pár kiragadott példával illusztrálva ráirányítsam a figyelmet arra, hogy a török fővárosban mennyire sokszínűek az emberek – mind öltözködésben, mind pedig gondolkodásmódban.

Először jöjjenek a hölgyek, később pedig majd rátérünk az urakra is, persze csak ha van rá igény. 🙂

A téma nyilván nem új keletű, akik régebb óta olvassák a Nagy Utazást, azok Hadise vagy Hülya Avşar klipjeiből már tudják, hogy milyen ruhákban parádéznak az éppen aktuális női pop sztárok a Közel-Keleten, és tisztában vannak azzal, hogy a titkárnői vagy asszisztensi állásra jelentkező török lányok előszeretett csatolnak figyelemfelkeltő képeket az önéletrajzukhoz. Arról is van fogalmuk, hogy milyen ruhában érdemes egy külföldi lánynak itt közszemlére tennie magát, persze csak ha nem azzal a céllal van itt, hogy bepasizzon.

Természetesen az sem elhanyagolható részlet, hogy a törökök szeretik variálni a színeket és mintákat, az arany árnyalat pedig nemcsak a hotelek felcicomázásakor, de a (főleg középkorú) hölgyek ruhatárában is jelen van. A rózsaszín is méltán népszerű, még a mecsetek vakolásánál is előszeretettel használják.

Úgy vettem észre, hogy a fővárosi török lányok szívesen viselnek passzos nadrágokat, bőven térd fölötti szoknyákat és tűsarkú cipőket. Ezt arra alapozva mondom, hogy reggelenként munkába sietve minden alkalommal látok legalább egy tucat ilyen lányt, akik feltételezhetően nem hazafelé tartanak, tehát azzal a szándékkal bújtak bele a ruhájukba ébredés után, hogy azokat egész nap viseljék.

Sokszor megakad a szemem a cipőboltok kirakataiból rám meredő kreálmányokon, és amikor már azt gondolnám, hogy ilyet az Európában az utcasarkokon (itt „masszázs-szalonokban”) dolgozókon kívül senki nem venne fel, akkor szembejön velem valami hasonló. Mondjuk, lehet, hogy én vagyok maradi, nem tudom, de én személy szerint nem szeretnék harminc-negyven éves korom után minden reggel hátfájással ébredni.

Ezek a lábbelik sokszor 15-20 centis sarokkal, egyes esetekben magasított talppal is rendelkeznek, és meg kell hagyni, egész érdekes látványt nyújtanak. Főleg, amikor azokat rövid, néha áttetsző szoknyával viselik (lásd fentebb). Itt ugyebár ez számít felvilágosultnak, modernnek, vagyis „nyugatiasnak”.

Persze a Törökországba beleszerelmesedettek most talán arra gondolnak, hogy én csak az erre tévedt külföldieket szúrom ki a tömegből, a török lányok bizony nem vennének fel ilyeneket. Erre azt felelném, hogy dehogyisnem, és még azt is hozzá szeretném tenni, hogy „ha Te tudnád, amit én tudok!” 🙂

Ne értsetek félre, nincs azzal gond, ha egy török csaj kihívó ruhát visel, felőlem mindenki azt vesz fel, amit akar. Viszont, ha egy külföldi ölt lány magára ilyesmit, akkor őt a férfiak és a nők is egyaránt tetőtől talpig megvizslatják, esetleg két lépéssel a háta mögött félhangosan le is natasázzák, ami ugyebár itt egyet jelent a lekurvázással.

Erre az olykor diszkriminációig fajuló kettős mércére több alkalommal is láttam példát. Az egyik házastárs-kereső TV-műsort néztem éppen, amikor egy fiatal azeri lány került sorra, aki úgy gondolta, hogy nem árt kihangsúlyozni a lábait egy rövid szoknyával. A paraván felhúzása után a másik oldalon ülő pasi ezt látva rögtön eltakarta az arcát, és a helyszínen nézők kacagása közepette azt mondta a műsorvezetőnek, hogy egy ilyen lánnyal ő nem kíván megismerkedni. Pár perc múlva egy majd 40 éves török hölgy következett, aki az előző lánynál rövidebb szoknyát viselt. Mondanom sem kell, hogy rengeteg bókot zsebelt be a közönségtől, hogy milyen jól is néz ki.

Arról már korábban ejtettem szót, hogy a törökök nagy része szerint a külföldiek erkölcstelenek. Ezt persze sohasem mondanák az ember szemébe, de ha tudsz törökül, bizony el lehet csípni egy-két erre utaló félmondatot. Máig emlékszem, amikor kb. egy évvel az ideutazásom után a férjem nagynénjével kávéztunk, aki kapott egy telefonhívást. Természetesen rögtön eldicsekedett azzal, hogy épp a magyar menyecskével beszélget, és gyorsan hozzátette, hogy én nem vagyok „olyan” mint a többi külföldi. És itt most nem egy tanulatlan falusi emberről beszélünk, a férjem nagynénje ugyanis az egyik legjobb hírű középiskolában tanított angolt, ő volt a feje annak a csoportnak, amely a központi érettségi feladatok összeállításával foglalkozik, és évente többször járt külföldön. Kérdem én, ha még egy tanult ember is szükségét érzi, hogy kiemelje, hogy én nem vagyok „olyan” mint a többi külföldi, akkor mit gondolhat rólunk egy zártabb világképpel rendelkező közel-keleti?

A kérdés csak költői, mert egy pár évvel ezelőtt az egyik valóságshow-ban szereplő török anyósjelöltek beszélgetéséből azt is megtudtam, hogy szerintük egy külföldi férfit az sem zavar, ha a szemei előtt bújsz ágyba a feleségével. Hát nem tudom, én ismerek egy jó pár olyan külföldi férfit, aki ezt azért nehezményezné.

Visszatérve a fővárosiak tűsarkú-megszállottságára, ez egyrészt arra vezethető vissza, hogy itt más az átlagmagasság: egy 160 cm-es nő Törökországban például nem számít alacsonynak. A magazinok és pletykalapok címoldalát viszont itt is a hosszú lábú amerikaiak és európaiak uralják, ezért nagy a nyomás az efféle szépségideálnak megfelelni akaró török hölgyeken.

Másrészt a férfiak rendkívüli figyelmességet és csodálattal kevert tiszteletet tanúsítanak a magukra valamit is adó lányok felé, a szőkére festett hajú, szexi cipőt viselő, vékony hölgyeket pedig egyenesen körülugrálják, és azon versengenek, hogy a társaságból ki fizesse ki a vacsorájukat. De ez már egy másik téma, térjünk csak vissza az öltözködésre, azon belül is a fejkendőre, amire majd nemsokára részletesen is ki fogok térni. Addig is várom a hozzászólásaitokat!

Az első montázs kivételével a bejegyzést saját készítésű képek ékesítik.