A fogyasztóvédelmi és szerzői jogokról

A törökök nem szívbajosak, ha valamit el akarnak adni. Hatalmas textilgyárakban állítják elő a világhírű ruhamárkák hamisítványait, hogy aztán jó szívvel ajánlják az akciós termékeket a boltokban. Távol-keleti országokból rendelik az épp népszerű termékek logóival ellátott elektronikus kütyük vázait, hogy azokat egy másik forrásból származó, az eredetihez rendkívüli módon hasonló operációs rendszerrel ellátva kínálják a lelkes vásárlóknak. Itt nemcsak az ördög, de még a házmester is látszólag Pradát visel és iPhone-on beszélget. Bizony Törökországban sokszor az a kihívás, hogy valami eredetit vegyünk.

Az egészben az a legviccesebb, hogy a helyben készült ruhák, ételek és elektronikus cuccok sokszor az importnál is jobb minőségűek, nemhogy a hamisítványoknál. De a modern törökök egy része szerint csak az árcédula és/vagy a címke számít. Hogy aztán lehessen mivel hencegni. 🙂 Erre megszállottságra egy kifejezésük is van a törököknek: marka çılgınlığı, avagy márkaőrület.

A turisták persze az útszéli Louis Vuitton táskákat és egyéb utánzatokat árulók tömegén kívül ebből nem sok mindent vesznek észre, és hazatérve örömmel mutogatják az autentikusnak tűnő helyi bazárokban vásárolt, eredetileg Kínában gyártott törökös relikviákat.

Ó, kedves fogyasztóvédelem, merre vagy?

Itt nemcsak a kínai, hanem az amerikai és az európai cuccok is népszerűek. Az egyik ismerősünk például évekig kereste degeszre magát azzal, hogy a Francia- és Olaszországban olcsón vett, divatjamúlt márkás ruhákat bőröndben behozva, az eredeti ár tízszereséért adta el egy boltban, amit nem mellesleg egy világhírű divatlap után nevezett el – természetesen jogtalanul.

Az is érdekes, hogy egy étteremlánc különböző üzleteiben teljesen más minőségű szolgáltatást, esetleg más ízű ételt kaphatunk. Ezért érdemes előnyben részesíteni a már évtizedek óta életben lévő kis kajáldákat, ahol mennyeieket lehet enni. Ezek hollétéről kérdezd a helyieket.

Ami a szerzői jogokat illeti…

Egy pár hónapja a török sajtó attól volt hangos, hogy a hirtelen híressé váló és rengeteg reklámszerződést bezsebelő Model nevű együttesről kiderült, hogy slágerüket Beyonce egyik dalából fabrikálták. Ezt a vádat a banda török énekesnője persze hevesen tagadta, és az együttes úgy folytatta karrierjét, mintha mi sem történt volna.

Az itteni grafikusok is rugalmasan kezelik a szabályokat, és sokszor változtatás nélkül adják el saját munkájukként a netről letöltött logókat, honlap-sablonokat vagy névjegykártyákat. Láttam már feketére festett Windows logót egy számítógépbolt kirakatában vagy épp az Adobe cég szimbólumaként ismert nagy A betűt egy régiségbolt jelképeként. A plagizálást a megbízók legtöbbször nem is bánják, hiszen így legalább kevesebbet várnak és költenek. Ez a módszer csak a becsületeseknek nem kedvez…

Azt is gyakran veszem észre, hogy az internetről letöltött, majd kinyomtatott festményeket próbálják eredeti alkotásként eladni a bazárokban. És mielőtt azt gondolnánk, hogy elszigetelt esetekről van szó, meg kell, hogy említsem, hogy még az Ankarai Egyetem által készített tankönyvekben is engedély nélkül közölt fotókkal és képekkel találkozhatunk. Egy első kézből tudom, mert megkerestem egy pár művészt, és ők semmit sem tudtak a dologról.

Ezek után nem meglepő, ha azt tanácsolom, hogy legyetek nagyon körültekintőek, ha egy egyedi szolgáltatást vagy művészi alkotást szeretnétek Magyarországról keletebbre eladni, mert itt az ötletek soha nem vesznek el, viszont gyorsan átalakulnak vagy gazdát cserélnek.

Az első kép forrása: Akademi Fantasia.