Ezt a 125 méter magasra törő, Atakule elnevezésű épület-együttest Törökország második, Ankara első bevásárlóközpontjaként 1989-ben adták át. Ha erre vet minket a jó (esetleg rossz) sorsunk, akkor érdemes egy hosszú sétát tenni a közeli, zegzugos botanikus parkban, és benézni az itteni üzletekbe. A legalsó szintről pedig kb. 10 TL ellenében felliftezhetünk egy kávéra a torony tetején elterülő, lassan forgó étterembe, ahonnan be lehet látni az egész várost.
Atakule az utóbbi pár évben jócskán vesztett népszerűségéből, manapság sokszor teljesen el van néptelenedve. A felső szinteken található boltok egyáltalán nincsenek is kibérelve. Mivel a központ könnyen megközelíthető, majdnem egész Ankarából látható, és mindenki ismeri, szerintem érdemes lenne az üres helyiségeket irodaként kiadni.
Az épület esténként és ünnepekkor szépen fel van díszítve, és ki van világítva. Lássatok csodát, erről is vannak telefonos fotóim. Majd talán egyszer nekem is lesz olyan DSLR fényképezőgépem, mint a nagyoknak, és akkor csinálok majd jobb képeket…
Az ankarai fák egyébként nem csak Atakule környékén vannak feldíszítve; ez a főváros más részén is megfigyelhető, ami remekül néz ki. Abban viszont nem vagyok biztos, hogy a kedves növénykék jól érzik magukat így, mindenféle elektronikus cuccal felcsavarozva. Úgy tűnik, hogy a szépségért tényleg meg kell szenvedni.
Nagyon klassz, olyan, mint egy világítótorony. Azt a lassan forgó kávézót szívesen lecsekkolnám:))
Jók ezek a képek (egy telefon korlátaihoz képest meg remekül sikerültek). 🙂 A technika azért nem pótolja a fotózáshoz szükséges “jó” szemet…