Nem tudom, hogy nálatok mi a helyzet időjárás-ügyileg, de itt (Törökország fővárosában) tikkasztó hőség van. A tágra nyitott ablakok ellenére áporodott levegő lengi be a lakást, kint pedig kegyetlenül perzselnek a napsugarak. Az enyhe szellő vagy a ventillátor is csak a meleg levegőt tologatja egyik helyről a másikra. Én személy szerint már attól is leizzadok, ha a távirányítóért nyúlok. Ilyenkor legszívesebben strandolna az ember. Csakhogy valakinek dolgozni is kell…
Én abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy gyalogló távolságban lakom a munkahelyemtől, így a dolgos hétköznap reggeleket egy 40 perces laza sétával indítom, melynek vége felé igencsak megtornáztatják azok a fránya emelkedők az elkényelmesedett vérkeringésemet.
Az utolsó pár száz métert néha elég nehézkesen mászom meg, de ilyenkor elégtételt ad, hogy megcsodálhatom az itt elhelyezkedő hotel aranyosan pompázó domborművein megcsillanó napsugarak játékát. Az épület nem szűkölködik részletekben, szerintem a tervezéskor arra gondolt az építész, hogy akkor most jól bepótolja, amit Törökország elvesztett az itt kimaradt klasszikus művészeti korszakok miatt. Szerintetek sikerült neki? És ti megszállnátok itt?
A képek nagy része saját készítésű, az elsőt és az utolsót pedig a netről szedtem össze.
Nagy utazás 
Az oroszok bukni fognak erre a szállodára.
Érdekes cikk volt. Köszönöm 🙂
Tök igazad van, én is pont erre gondoltam, csak nem akartam ebben a formában leírni! 🙂
Hasonlo mint Antalyaban a Mardan Palaca (szintén orosz paradicsom) 🙂
Hehe.
Nalunk is irto dog melegek vannak, mar alig varom hogy augusztusban Palpatakara (Szekelyfold) menjunk nyaralni. Ami a szallodat illeti, szerintem irto giccses. Kellemes vakaciot kivanok neked es csaladodnak, viszlat szeptemberben.
Én is akarok menni Székelyföldre!!! Egyelőre semmilyen vakáció-féle nincs látótávolságban, de ami késik, nem múlik, legalábbis reméljük. Szeptemberben (is) várlak szeretettel. 🙂