Az egyik ismerősünk révén nemrég szert tettünk egy pár kiló friss édes kolbászra (törökül: tatlı sucuk). Bár ennek a diós, szőlőmelasszal bevont finomságnak picit furcsán hangzik a neve, és a megjelenése sem túl étvágygerjesztő, higgyétek el nekem, megéri kipróbálni. Főleg, ha Elazığ-ból származik, ami országszerte híres a finom szőlőjéről.
Ezt az édességet úgy készítik, mint egy gyertyát. Először felfűzik a diókat egy cérnára, majd azt piros vagy zöld szőlőmelaszba mártogatják, amíg a végtermék eléri a kívánt vastagságot. Evéskor nem árt résen lenni, mert a cérna bizony legtöbbször ottmarad középen, főleg, ha előre csomagolt, bolti áruval van dolgunk. De ezt egy ügyes mozdulattal el lehet távolítani, már ha rutinos az ember.
Elazığı népviselet:
A különböző színű és ízű édes kolbászok sok helyen megtálalhatóak, például az aszalt finomságokat, magvakat, és néha házi készítésű püréket, levelek és fűszerkeverékeket is áruló, úgynevezett kuruyemiş boltokban. Nézzünk csak be az egyik ilyen, Ankara Ulus nevű városrészében lévő csodálatos boltocskába.
Ha már itt vagyunk… Egy kis aszalt fügét? Valaki? Esetleg egy kis szotyit? Egyéb magvakat? Hmm?
Nagy utazás 
Szia Petra! Itt nalunkfele ilyesmi nincs, erdekes. A kolbaszra csak alakilag hasonlit. Mikor irsz a munkakeresessel levo tapasztalataidrol??
Szia Piri! Előbb még megírom a nyelviskolai kalandjaimat, és utána nekiveselkedek az álláspiaccal kapcsolatos cikkeknek is, melyek remélhetőleg még júniusban napvilágot fognak látni.
http://zilahy-szakacskonyv.blogspot.hu/2008/08/must-kolbasz.html
Mustkolbász. Századeleji szakácskönyvekben mindenhol fellelhető errefelé is. Megfeledkeztünk róla, de vidékenként hagyományosan a Kárpát medencében is készítettek. Jó látni, készül még 🙂
Köszi az infót, ezt én sem tudtam.