Ahol még a fenyőfának is szeme van: karácsony egy iszlám országban

A múlt pénteki hóeséskor még reménykedtem, hogy fehér karácsonyunk lesz, de sajnos idén sem volt szerencsénk. Ezúton üzenem újfent az égieknek, hogy nagyon örülnék neki, ha jövőre be tudnának időzíteni december végére egy jó kis hóesést. Ha ez nem megoldható, akkor legalább esőt ne küldjenek, mert nem valami felemelő érzés karácsony reggelén a pocsolyákat kerülgetve munkába igyekezni. Törökországban  ugyebár december 25-e és 26-a is munkanap, így a szeretet ünnepe elég sokat veszít a jelentőségéből.

De azért nem csüggedek. Hiszem, hogy a karácsony szelleme nem a körülményekben, hanem a a szívemben lakozik, tehát akkor is képes megnyilvánulni, ha az ünnepeket a családomtól távol, egy iszlám országban töltöm. És legalább készülődés közben bármikor leszaladhatok egy kis sóért vagy cukorért a boltba, mert nyitva vannak az üzletek.

Ami pedig a fát, az adventi koszorút és egyebeket illeti, egy pár napos utánajárással ezeknek a beszerzése is simán megoldható. Ankarában például már december elején ellepik a műfenyők és a nagy részben kínai gyártmányú díszek a boltokat. De ha ezek nem elégítik ki az igényeinket, akkor érdemes ellátogatni egy nemzetközi üzletlánc (pl. a Praktiker, IKEA, Kipa) képviseletébe. Igazi, vágott fát is lehet keresni, de nem érdemes. Cserepeset viszont talán igen, bár az is ritkaságszámba megy. A házak udvarán viszont vannak fenyők rendesen, az egészen picinykéktől a több tíz méteresekig, és ezeket a szilveszterre készülve előszeretettel dekorálják is a törökök.

Ha egy nagyobb városban élünk, akkor érdemes ellátogatni a már december első hetében megkezdődő karácsonyi vásárokra és összejövetelekre is, melyek a nagykövetségeken és nemzetközi iskolákban kerülnek megrendezésre. Ezeken lehet találni jó minőségű, házi készítésű karácsonyi lapokat, díszeket és finomságokat, na meg persze egy-két barátot is, akikkel később aztán össze tudunk jönni az egyik nagy bevásárlóközpontban, hogy megcsodáljuk a stílusos díszeket vagy a giccsparádét.

Az alábbi képekkel kívánok békés, boldog karácsonyi ünnepeket mindenkinek, aki idetévedt! Becsüljétek meg azt, amitek éppen van, még ha az szerintetek az nem is túl sok – hiszen minden csak viszonyítás kérdése!

A takarékosság és újrahasznosítás jegyében ebben a kis kávézóban a papírból kivágott formákat a lefújás után fel is használták.

Üdítően hat a lelkemre, hogy az idén sok olyan dekorációt lehet látni az utcákon, melyek természetes(nek látszó) elemeket is tartalmaznak.

Aki nem szereti a zöldségeket, az is talál fogára valót az ankarai karácsonyi kavalkádban. Mondjuk szerintem nem túl célszerű egy fehér fát fehér és ezüst díszekkel teleaggatni, de persze ízlések és pofonok.

A december elmaradhatatlan kelléke! Már látom is a lelki szemeim előtt a szilveszterkor télapó sapkát viselő, piros orrú fiatalok hadát, akik jobb híján az utcákon mulatnak.

Ezt a fát már tavaly is megcsodáltam, idén sem néz ki rosszul. Az meg, hogy szarvasokat is tettek mellé? Fenomenális! Csak tudnám, hogy hol lehet ilyeneket kapni.

Ha nem telik karácsonyfadíszre, akkor menjünk ki tobozt meg piros bogyós gyümölcsöket gyűjteni, és voilá! Egyszerű, olcsó és csodaszép!

Amikor először megpillantottam ezt a kirakatot, azt hittem, hogy melltartót viselnek a fenyőfák. Aztán közelebb mentem, és kiderült, hogy nem is, hanem hatalmas szemeket és zöld nejlonharisnyát!

Tavaly eszméletlen jól nézett ki ez a belvárosi üzlet, de ebben az évben túlbuzgó volt a hógép-kezelő. Persze a folyamatos esőzés sem tett éppen jót a látványnak.