Én személy szerint nagyon vártam már a tavaszt, mert sokkal könnyebb kiverni a csipát reggelenként a szememből, ha szikrázó napsütésre és madárcsicsergésre ébredek. És munka után hazafelé sétálva legalább tudok egy-két fényképet készíteni, mert még mindig fenn van a nap.
A jó időnek és a hosszabb nappaloknak persze nem csak én örülök. Egyre több embert látni kéz a kézben andalogni az utcákon esténként, és a belvárosi zöldövezetek is egész nap dugig vannak. Itt például a Hattyúk Parkjában üldögélő sokaságot csodálhatjátok meg.
Ez a kép egy hétvégi álmos reggelen készült, amikor az enyhe forgalomnak köszönhetően sikerült zavartalanul megörökítenem a park melletti aluljáró falát díszítő képeket.
Az aluljáró másik oldalán található az ankarai magyar nagykövetség rezidenciája. Az épület előtt büszkén lengedezik a szélben a magyar zászló, még akkor is, ha annak piros csíkja az évek során narancssárgává fakult.
A szikrázó májusi napsütés következtében a belváros közepén magasodó hotel tornya is fehérebb a megszokottnál.
A házak előtti kertekbe ültetett növények is jól néznek ki.
A tavasz nemcsak fáradtságot, hanem szép leárazásokat is maga után vont, aminek következtében az egész város beözönlött az LC Waikiki nevű török üzletlánc boltjaiba. Nemcsak azért, mert az itt árult darabok jó minőségűek és olcsóak, hanem mert itt a dominacipőktől a fejkendős hölgyek által előnyben részesített hosszú szoknyákon át, a nagyméretű ruhákig minden megtalálható.
Szóval mi is bevágódtunk körülnézni egy kicsit az egyik háromszintes üzletbe, ahol akkora tömeg fogadott minket, aminek már érdemes lett volna egy Tüzes Anatólia táncelőadást szervezni. Eladót csak elvétve lehetett látni, a próbafülkékre viszont tömött sorokban vártak az emberek. A mulatság akkor kezdődött igazán, amikor valaki bejutott az egyikbe, mert ha szüksége volt más méretre vagy szeretett volna több színt is felpróbálni, akkor nem hagy(hat)ta el az erődöt, hanem a barátnőt vagy a férjet küldte bevetésre. Mi is így tettük a drágámmal, aki saját testi épségét nem kímélve küzdött meg a háziasszonyokkal, akik bizony még a kezében lévő darabokra is igényt tartottak volna. Hű, mennyit röhögtünk aznap…
Ha május, akkor természetesen Anyák napja, amit Törökországban nem a hónap első, hanem második vasárnapján ünnepelnek. Ilyenkor a boltokban különleges ajánlattal kedveskednek az anyukáknak. A szándékot mindenképp értékelem, de azért a helyesírásra sem ártana odafigyelni. Mert ha külföldiként már én is könnyedén kiszúrom a hibákat, akkor baj van. 🙂
Az Anyák napja törökül „Anneler günü” – nem egy, hanem kettő n-nel. Ejnye.
Annak ellenére, hogy már Anyák napja is elmúlt, néhol még mindig fenn vannak a karácsonyi díszek vagy épp az újévi kedvezményeket hirdető táblácskák. Azt eddig is tudtam, hogy errefelé nem sietik el a dolgokat. Biztos úgy gondolják, hogy most már nem is érdemes lecserélni a kirakatokat, hiszen röpke 6 hónap, és megint aktuálisak lesznek.
Amióta egy macskával is bővült a kis családunk, gyakran betérünk az egyik közeli állatkereskedésbe, ahol a tavasz beköszöntével kikerültek a kalitkák a szabadba. Ennek nemcsak a fogva tartott madárkák, hanem a nagyvárosi galambok is örülnek, amik előszeretettel csipegetnek a fincsi madáreledelből.
Ha már az állatoknál tartunk, természetesen szót kell, hogy ejtsek a kóbor macskákról is. Nyilvánvalóan nem mindegyikük élte túl a telet, (még manapság is látok piciny macskatetemeket az út szélére halmozott szemétdombokon) de azért szépen lassan megint kezdik benépesíteni a fővárost. A szerencsésebbek nappal az üzletek polcain vagy a fénymásolón heverésznek, esténként pedig az éttermek mellett sündörögnek.
A nyár közeledtével itt is egyre több helyen túrják fel az utakat, bizony vége a közmunkások téli álmának. Megjelentek tehát az általam nagyon kedvelt, útépítést jelző táblák, amiken egy jó kedélyű, hegyes orrú, ringó csípőjű munkás kezeli hozzáértően az ásót.
A sarki zöldségest nagy örömünkre ellepték a szederhegyek. Be is szereztünk egy pár kilót, ami ideiglenesen szép lilás pirosra festette a konyhapultot és az ujjainkat. Simán megérte. 🙂
Ha már Törökország, természetesen nem maradhat ki az összeállításból egy ezüst kupolás, halvány barnás rózsaszínűre festett elegáns mecset sem, ami nem mellesleg sehogy sem akart egyenesen állni, nem számított, hogy milyen szögből fényképeztem. 🙂
Nagy utazás 