Sajnos a hétköznapi rohanásban nem igen jut rá időnk, de hétvégenként bizony mi is szívesen áldozunk a hagyományos török reggeli becses oltárán, ami egyébként pénztárcától függően egy vagy többféle sajtból, zöld és fekete (magozott vagy magozatlan) olívabogyóból, paradicsomból, uborkából, esetleg szalámiból és kolbászos tükörtojásból áll. Néha egy-egy jól nevelt börek is hozzácsapódik a rutinos török háziasszonyok terülj-terülj asztalkájához, de ezt már nehéz épp ésszel és átlagos méretű gyomorral felfogni. Ja, és persze nem hiányozhat a vaj, a lekvár és a méz sem.
Azt tanácsolom mindenkinek, aki egy meghívásnak eleget téve költi el a reggelijét, hogy már jó előre kezdje el mondogatni, hogy mennyire tele van, és egyáltalán nincs hozzászokva a nagy reggelikhez, mert tapasztalataim szerint a török vendéglátók bizony nagyon szeretnek tukmálni, és nem igazán veszik komolyan a „köszönöm, nem kérek többet” szókifejezést. Itt ugyanis van egy amolyan macska-egér játék e téren (is).
Bár a fővárosban fellehető élelmiszerek nem foghatóak a vidéken kapható, házi készítésű termékekhez, azért nincs okunk panaszra. Nem kell a bazárig elmennünk, hogy minőségi sajtokat találjunk; elég, ha ellátogatunk valamelyik nagyobb üzletlánc egyik boltjába. A törökországi sajtkínálat nagyban eltér a magyarországitól, de azt semmiképp nem mondhatjuk, hogy annál szegényesebb vagy rosszabb lenne.
Érdemes szépen sorban felfedezni a hosszan érlelt kemény sajtokat, a pikáns kecskesajtokat, az olívaolajjal elkevert és kakukkfűvel megszórt krémsajtokat, a szájban és kézben egyaránt olvadó puha fehér sajtokat, és még sorolhatnám. Meg kell, hogy mondjam, hogy némely teljesen különböző ízvilágú török sajtkülönlegesség megkóstolása után néha összerándulnak az ízlelőbimbóim, és sokszor többször is ki kell próbálnom valamit, hogy azt igazán megértsem és megszeressem.
Ha bőséges reggelire vagyunk, de előző nap elmulasztottunk bevásárolni, akkor se csüggedjünk. Az itteni vendéglátóhelyek szinte mindegyike kínál reggelit (törökül: kahvaltı), legtöbbször egészen barátságos, megfizethető árért cserébe. Természetesen olívabogyóval, esetleg savanyúsággal megspékelve!
Ha tehetitek, kóstoljátok meg a sonka finom török verzióját (pastırma). Érdemes a puha külső burkot eltávolítani róla evés előtt, különben bárhova is megyünk, napokig elkísérhet minket a kellemesen pikáns sonkaillat. 🙂
Nagy utazás 
Meg jo hogy ettem mielott elolvastam a cikked, nagyon sok finomsagot mutattal be. Tenyleg ilyen gazdag reggelit esznek? Sok szappanoperaban lattam ezeket a gazdagon megteritett asztalokat, de gondoltam a dekor kedveert. Mikor irsz a munkakeresesi tapasztalataidrol?
A gazdagon megterített asztalkák leginkább vasárnap reggelenként bújnak elő. Persze, ha az asszonyka nem dolgozik, akkor azért minden reggel illik letennie egy pár tányért a férjecskéje elé. 🙂
Amúgy májusra tervezem a munkakereséssel kapcsolatos írásokat, de mivel manapság nagyon sokat dolgozom, lehet, hogy csúszni fog. Addig is jórészt az előre beütemezett bejegyzések jelennek meg a blogomon.