A felsőfokú török nyelvvizsga már megvan, de a hivatalos papírok kézbesítéséig még néhány hetet várnom kell. Az örömhírt meg is ünnepeltük egy adag jófajta cukrászdás sütivel…
Az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy az összességében 10 hónapos nyelviskolai kalandjaim során ez volt az egyik legkönnyebb vizsga, megspékelve egy felettébb segítőkész tanárral. Ennek köszönhetően – csupán egy kivétellel – az osztály minden tagja 90 pont felett zárt. Ezzel persze nincs is semmi baj. Legfőképp, hogy egy görög lánnyal holtversenyben az első helyen végeztem.
Töltött puszedli (macaroon) a Divan cukrászdából. Tudom ajánlani. Nyami!
Nagy utazás 
gratulálok és irigykedem!! 🙂 10 hónap alatt ez fantasztikus eredmény, büszke lehetsz magadra. nekem még csak az alapfok van meg, hosszú az út…
sok sikert a továbbiakhoz.
Nyelviskolába csak 10 hónapot jártam, de azért én már három éve itt vagyok. 🙂 Így nem volt azért annyira nehéz a dolgom. Sok sikert neked, nemsokára jön majd a beszámolóm a suliról, meg esetleg egy-két nyelvlecke. írd meg nyugodtan, hogy melyik nyelvtan érdekelne, majd csinálunk egy kívánságlistát.
Visszajelzés: nyelvvizsga | İstanbul'da
köszi szépen előre is!
néha megnehezítem a saját dolgomat, ha tud valaki angolul, egyből angolul beszélgetünk, még a családban is!, mert akkor nem kell erőlködnöm hehe
gratula még egyszer, köszi a facebook kontaktot, már be is jelöltelek
Ez teljesen normális, mi még mindig angolul beszélünk a férjemmel. Amúgy meg napi 4 óra intenzív suli és 1-2 óra házi után kinek van elég agysejtje törökül beszélgetni a szomszéddal? Szerintem nem sok mindenkinek… Meg hát angolul is kell néha gyakorolni. 😀
na akkor megnyugodtam, mert a család nem érti, hogy mi miért beszélünk még mindig angolul…. de így szoktuk meg és szinte furcsa törökül beszélgetni 🙂
és igen, igazad van, az angolt is gyakorolni kell 😛
Gratula a nyelvvizsgádhoz!!!! Kíváncsian várom az élménybeszámolódat!
Utólag is köszönöm, már dolgozom a nyelviskolai kalandok leírásán. 🙂
Gratula egyrészt, másrészt én ugyi a macaronokra jöttem nyálcsorgatni, nagyon passzolhatnál belőlük! 🙂
Ne is mondd, akárhányszor azokra a kis édesekre gondolok, mindig elfog a késztetés, hogy feltépjem az ajtót, és vágjak egy sprintet a cukrászdába. Lehet, elvállalok majd egy takarítónői állást, hogy kifigyeljem a receptet. 😀