Kedves hölgyeim és uraim, idén nyáron fontos történelmi pillanatnak leszünk tanúi itt, Törökországban. A hatalmon lévő kormány ugyanis elfogadta azt a rendeletet, ami lehetővé teszi, hogy a politikusok teljes mértékben meghatározzák és irányítsák a hétköznapi ember internet hozzáférését. Előre láthatóan különböző csomagokból kell majd választani. Minden csomaghoz tartozik egy „tiltott oldalak” listája, amit még nem hoztak nyilvánosságra. Így még nem lehet tudni, hogy végleg eltűnik-e a Törökországban oly gyakran korlátozott YouTube, Blogger vagy a török-angol hangos szótár.
Ez a hír bizony szélsőséges érzelmeket váltott ki a helyi és nemzetközi sajtóból. Egyesek szerint Törökország jó úton halad az alapvető emberi jogok eltiprása felé. Erre reagálva az illetékesek ellentmondó kijelentésekbe burkolóztak, és a közelgő választások megnyerése érdekében igyekeznek azt mondani, amit az emberek többsége hallani akar.
A sajtószabadság megnyomorítására persze nem nehéz indokot találni. A fránya illegális letöltések miatt bizony nem keresnek már túl sokat azok a szegény multi milliárdos nemzetközi cégek. Így sajnos nem jut sok jutalék az előadóknak, íróknak és művészeknek sem, akik a megszokott életszínvonaluk fenntartása érdekében kénytelenek koncerteket, felolvasásokat, kiállításokat, fárasztó közönségtalálkozókat tartani és folyamatosan TV szereplésekre járni. Ez pedig bizony idő és energia-igényes dolog.
A rettenetes internet veszélyezteti gyermekeink ártatlanságát is, és a mai modern ember sajnos nem képes megkülönböztetni a jót a rossztól. De ne aggódjunk, a hatalomban lévők majd megvédenek minket, és meghozzák helyettünk a nehéz döntéseket.
Nekünk meg nincs más dolgunk, mint továbbküldeni a körleveleket, megosztani a szép képeket és röhögni a barátaink közösségi oldalakra feltöltött fotóin. Várjunk csak. Mi lesz, ha állam bácsinak nem tetszik többé a kedvenc oldalunk? De hát mit lehet tenni?
Először is gondolkozzunk el azon, hogy amíg a hétköznapi ember iskolába jár, önéletrajzot készít és állásinterjúkra jár egy jó munkahely megszerzéséért, addig egy miniszterelnök vagy épp polgármester jelöltnek elég a jövőbeli terveiről beszélnie, és azokat “alátámasztó” ígéreteket gyártania, reklámokat forgatnia és szórólapokat nyomtatnia.
Hol van az önéletrajz? Hol vannak a referenciák? Miért nincs interjú? Miért van az, hogy ez az ötlet furcsán hangzik? Mi vagyunk a munkaadók, miért ne viselkedhetnénk ennek megfelelően. Nahát, az idén miattad veszteségesen zárt a költségvetés? Magán célra használod a vállalati autót? Nem jelensz meg a munkahelyeden? Én úgy hiszem, találok nálad alkalmasabb embert is erre a pozícióra. Adjunk csak fel egy hirdetést…
Nagy utazás 
Én olvastam egy olyan hírt, hogy a május 15-ei tüntetések miatt visszavonták ezt a rendelet. Erre a helyiek azt mondják, hogy a miniszterek is megrettentek, hogy nem tudnak majd erotikus tartalmat nézni… 😀
Reméljük, hogy a hír igaz lesz. Nem azért, mert nem volna nagy kaland a szűrőt megkerülni, hanem mert az törvényellenes lesz. Bár szerintem az ellenőrzés is megkerülhető, és én hiszek abban, hogy az emberi kupleráj nagyobb, mint amivel a technika meg tud birkózni, de azért jó lenne, ha nem kellene a rendőrséggel hadakozni.
Teljesen egyetértek. Az a baj, hogy jelenleg csak találgatni tudunk. Mert láttunk már példát arra, hogy a választások után becsúszik egy-egy rendelet, elvesznek az ígéretek vagy épp csak nem történik semmi. Remélem, ez esetben az utóbbi valósul majd meg.